Hogyan szerzett Jézus tanítványokat?
Jézus tanította és képezte tanítványait társuláson keresztül, mielőtt a Nagy Megbízatást adta volna nekik. Ha lett volna jobb módja szellemi küldetésének teljesítésére, akkor azt használta volna. Stratégiája az volt, hogy isteni életét, értékeit és erőforrásait a tanítványok életében reprodukálja, hogy amikor visszatér az Atyához, ez a 11 ember az Ő egyházának jövőbeli vezetőjeként folytathassa, és megváltoztathassa a történelem menetét.
A Jézussal való együttlét volt az elsődleges eszközük arra, hogy megtanulják, hogyan kell szolgálni. Márk azt mondja nekünk: “Tizenkettőt rendelt ki – apostoloknak nevezve őket -, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket prédikálni”. (Márk 3:14) Valós élethelyzetekben képezték, mentorálták és tanulták őket. Első kézből látták és tapasztalták az evangelizációt, a tanácsadást, a prédikálást, a tanítást és a szolgálat minden más formáját.
Még a “keményszívű” vallási vezetők is észrevették, hogy ezek az emberek mások, mert Jézussal voltak. “Amikor pedig megfigyelték Péter és János magabiztosságát, és megértették, hogy tanulatlan és képzetlen emberek, csodálkoztak, és kezdték felismerni őket, mint akik Jézussal voltak.” (ApCsel 4:13)
Jézus mintája így szólt : “Jöjjetek, kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket”. (Máté 4:19) Megmutatta nekik, hogyan kell szolgálni. Ezzel szemben egyházi vezetőként általában elmondjuk az embereknek, hogy miért kellene szolgálniuk, de nem mutatjuk meg nekik, hogyan. A nagyszerű prédikáció és tanítás elengedhetetlenül fontos, de nem helyettesítheti a Krisztus által mutatott mentori, tanítói példát.
Sok lelkipásztor soha nem talál időt arra, hogy laikus vezetőit a szolgálat munkájára képezze. Ez a mulasztás a lelkipásztort és munkatársait képzett tagok erős bázisa nélkül hagyja, akik velük együtt dolgozhatnak a helyi gyülekezet szolgálataiban. Túlságosan elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy kövessük Jézus példáját. Meg kell küzdenünk azzal a ténnyel, hogy az Úr úgy mutatta meg személyes szolgálati mintáját, hogy a legtöbb időt azoknak az életébe fektette, akik a legnagyobb felelősséget viselik majd az egyház jövőbeli szolgálatában.
A tanoncképzés és a mentorálás általi képzés hiánya miatt az egyháztagok nagy száma marad beteljesületlenül, mert lelki ajándékaik soha nem fejlődnek ki, és kihasználatlanul maradnak. Szeretnének növekedni Krisztusban, de nem mutatnak nekik lelki növekedési készségeket. Szeretnék elérni az embereket Krisztusért, de soha nem kapnak evangelizációs stratégiákat, hogy a felebarátaikat az Úrhoz vezessék. Hamarosan inkább a gyülekezeti munkára rendezkednek be, mint a tanítványságra.