Mi a különbség a tanítványság és a tanítványgá válás között?

“…menjetek, tegyetek tanítványokká…” (Máté 28:19)

A mai “keresztény tanítványcsináló” kifejezés Urunk utolsó utasításaiból származik. Ebben az összefüggésben nem használta a “tanítványság” szót, amelyet ma már széles körben a kiscsoportos szolgálatra használnak. Ehelyett proaktívan megparancsolta követőinek, hogy személyesen “tegyenek tanítványokat” minden nemzetben. Feltámadása után a tizenegy apostol közül, akik jelen voltak, amikor ezt mondta, a feljegyzések szerint senki sem kérdezte meg, hogy mire gondol. Ez volt az első és egyetlen alkalom az Újszövetségben, amikor az Úr azt mondta bárkinek is, hogy tegyen tanítványokat. Ők azonban automatikusan megértették, amit mondott. Elment, és az Ő felszerelési módszertanát most világszerte alkalmazni kellett!

Amit a tizenkettő megfigyelte, hogy a Mesterük mit tesz – ez volt a kiképzésük. Amit Őt hallottak mondani – az volt az ő tanításuk. Módszere egyértelműen ötvözte a megfigyelésen alapuló képzést az Őt hallgató beszéddel. 38 példabeszéd, a hegyi beszéd és az egyes emberekkel folytatott számtalan beszélgetése segítségével tanította őket. Vele voltak a sok hónapon keresztül, amikor tanítványai voltak.

Később Pál apostol, Isten pogányokhoz szóló misszionáriusa világossá tette, hogy megértette és személyesen lemásolta az Úr felszerelési módszerét. Egy modern fordítás szerint “Mindazt, amit hallottatok tőlem, és amit láttatok cselekedni, azt valósítsátok meg, és a békesség Istene veletek lesz.” (Filippi 4:9) Gyakorlati felfogásával írta Pál, “Kövessétek a példámat, ahogy én is Krisztus példáját követem.” (1 Korinthus 11:1) Az Úr módszertanát Péter is megértette és követte, aki János Márkot tanította, és Barnabás, aki a fiatal tarsusi Sault tanította, akiből Pál lett. Pál később személyesen tanította Timóteust, Tituszt és öt másik embert. Azok közül, akiket kiképzett, csak Démász lett csalódás!

Körülbelül 20 évvel ezelőtt Dr. Craig Blaising, aki a Délnyugati Baptista Teológiai Szeminárium prorektora volt, a “tanítvány-csinálás” kifejezést választotta annak a kapcsolati szolgálatnak a leírására, amelyet Jézus a tizenkettek mindegyikével végzett, Pál pedig mind a heten, akiket személyesen készített fel a szolgálatra. Bibliai szempontból a tanítás hagyományosan egy csoporttal történik, a kapcsolati képzés pedig leggyakrabban egy-egy növekvő új hívővel. A mai egyházak gyakran kiemelkedőek az igehirdetés és a tanítás terén, de még mindig nagyon gyengék a készségekkel kapcsolatos, személyes képzés területén. Ezért hangsúlyozza a modern tanítványképző mozgalom az erőteljes, egyidejű prédikálás, tanítás és képzés fontosságát, hogy szellemileg egészséges, sokszorozódó tanítványképzőket neveljünk (lásd Márk 4:8).