Mi a különbség a tanítványság és a tanítvánnyá formálás között?

„…menjetek, tegyetek tanítványokká…” (Máté 28:19)

A ma használatos „keresztény tanítványképző” kifejezés Urunk utolsó utasításaiból ered. Ebben az összefüggésben nem a „tanítványság” szót használta, amely ma széles körben kiscsoportos szolgálatot jelöl. Ehelyett arra szólította fel követőit, hogy személyesen „tegyenek tanítványokká” embereket minden nép körében. Feltámadása után a jelen lévő tizenegy apostol közül a feljegyzések szerint senki sem kérdezte meg, mire gondol. Ez az első és egyetlen ismert alkalom az Újszövetségben, amikor az Úr azt mondta valakinek, hogy tegyen tanítványokká másokat. Ők mégis rögtön megértették, amit mondott. Jézus távozni készült, és felkészítési módszerét most már világszerte alkalmazniuk kellett!

A tizenkettő gyakorlati felkészítését az jelentette, hogy megfigyelték, mit tesz a Mesterük. Tanításukat pedig az, hogy hallották, amit mondott. Módszere világosan összekapcsolta a megfigyelésen alapuló gyakorlati képzést azzal, hogy hallgatták őt. Harmincnyolc példázattal, a hegyi beszéddel és az egyes emberekkel folytatott számtalan beszélgetésével tanította őket. Az alatt a sok hónap alatt, amikor tanítványokká formálta őket, vele éltek.

Később Pál apostol, Isten misszionáriusa a pogányok között, világossá tette, hogy megértette és személyesen követte az Úr felkészítési módszerét. Egy mai bibliafordítás így fogalmaz: „Mindazt, amit hallottatok tőlem, és amit láttatok cselekedni, valósítsátok meg, és a békesség Istene veletek lesz.” (Filippi 4:9) Ezt a gyakorlati megértést tükrözi Pál felhívása: „Kövessétek a példámat, ahogyan én is Krisztus példáját követem.” (1Korinthus 11:1) Az Úr módszerét Péter is megértette és követte, amikor János Márkot formálta tanítvánnyá, ahogyan Barnabás is, amikor a fiatal tarzusi Sault, a későbbi Pált segítette. Pál később személyesen formálta tanítvánnyá Timóteust, Tituszt és öt másik embert. Azok közül, akiket felkészített, csak Démász okozott csalódást!

Mintegy húsz évvel ezelőtt Dr. Craig Blaising, aki a Southwestern Baptist Theological Seminary tanulmányi vezetőjeként szolgált, a „tanítvánnyá formálás” kifejezést választotta annak a személyes kapcsolatokra épülő szolgálatnak a leírására, amelyet Jézus a tizenkettő mindegyikével, Pál pedig a szolgálatra személyesen felkészített hét ember mindegyikével végzett. A bibliai gyakorlatban a tanítás hagyományosan csoportban zajlott, a személyes kapcsolatra épülő gyakorlati képzés pedig legtöbbször egyszerre egy növekvő új hívővel. A mai gyülekezetek gyakran kiválóak az igehirdetésben és a tanításban, de még mindig nagyon gyengék a szolgálati készségeket fejlesztő személyes gyakorlati képzésben. Ezért hangsúlyozza a mai tanítványképző mozgalom az erőteljes igehirdetés, tanítás és gyakorlati képzés egyidejű fontosságát: így nevelhetünk lelkileg egészséges tanítványképzőket, akik másokat is felkészítenek, és ezáltal megsokszorozzák szolgálatukat (lásd Márk 4:8).